A botanikus kert geográfiai jellemzése

Területi adatok, éghajlati viszonyok és talajadottságok:
A Diószegi Sámuel Botanikus Kert Kelet-Magyarországon, Debrecen város észak-nyugati peremén, a híres Debreceni Nagyerdő szomszédságában, annak egykori területén fekszik. A Tisza folyó vonalától keletre, attól 52 km távolságra található 123 m tengerszint feletti magasságban, a K hosszúság 21°37′ és az É szélesség 47°33′ vonalán.  GPS koordináták: 47,5590690  21,6064690


Hazánk kontinentális klímáját ez a terület talán a legtipikusabban példázza:

  • évi átlagos hőmérséklet: 16,6 °C, ezen belül a nyári félévben 18,1 °C
  • abszolút maximum: 36,2 °C
  • abszolút minimum: -24,4 °C


Az éves csapadékmennyiség általában nem haladja meg az 580-600 mm-t. A területre hulló csapadék zöme általában nyár elején és ősszel, eső formájában jelentkezik, gyakoriak a nyári aszályok. A korábbi évek téli csapadékmennyisége kevésnek mondható. Vízgazdálkodási szempontból kedvezőtlen az is, hogy a terület a nagyobb folyóktól távol esik. A napsütéses órák száma 2050 körüli, a téli napok száma, átlagosan: 33,4. 

Talajtani adottságok: A terület talajtani adottságai az elmúlt évtizedek során megváltoztak, az eredeti termőhelyi viszonyokat már kevéssé tükrözik. A valamikori kocsányos tölgyes kivágása után hosszú ideig gyümölcsösként használták a területet. A gyümölcsös helyén az ’50-es évektől kezdve szántóföldi kultúrát honosítottak meg, búzát és árpát termeltek. Közvetlenül az iskolaépítés megkezdése előtt zártkertként funkcionált. A különféle művelési módok a talajszerkezet részleges megváltozását eredményezték. Az eredeti termőhely talajtípusa barna humuszos savanyú homok volt, melynek pH-ja 6,5-6,8 között mozgott. A botanikus kert tervének megszületése után, mintegy két éven keresztül többszöri mélyszántással, nagy mennyiségű szerves trágya, mocsártőzeg és fenyőkéreg-őrlemény felhasználásával a talajt sikerült az egzóták igényeihez igazítani. Megváltozott a talaj kötöttsége, humusz és összsó tartalma. A nagy mennyiségű rostanyag szerkezetjavító hatása mellett a pH-érték acidofil irányba történő elmozdulása volt szembetűnő. Jelenleg a legtöbb mintavételi helyen 5,5-6,3 értéket mutat. A talajszerkezeti változásoknak tulajdonítjuk a növényállomány egészséges voltát és növekedési erélyét.

Írta: Tihanyi György