Az eredeti termőhely növényföldrajzi leírása
A Nagyerdő dél-nyugati peremén található terület növényföldrajzi besorolását illetően az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének nyírségi (nyírségense) flórajárásához tartozik. Az eredeti társulásokat a környéken az un. intrazonális asszociációk jellemezték a homok jellegű alapkőzeten kialakuló egyenlőtlen talajvízforgalom miatt. A Nagyerdőnek ezen a kissé mélyebben fekvő területén gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris) társulási formája jellemezte, de foltokban tölgy-kőris-szíl ligeterdők (Querco-Ulmetum) is megjelentek. Elsősorban a peremrészekre betelepített akác (Robinia pseudoakácia) miatt az eredeti társulás súlyos károkat szenvedett. E növény adventív jellegénél fogva kiszorította a társulás őshonos fajait, és elszegényítette az eredeti termőhely gazdag lágyszárú flóráját. A megjelenő másodlagos társulás, mint pl. a Bromo-sterili-robinetum, már eléggé szegényes cserjékben és lágyszárú fajokban. Az erdő peremrészeitől beljebb mind a mai napig sikerült megőrizni néhány olyan több ha-os foltot, amelyen az eredeti társulás és a többszáz éves kocsányos tölgy állomány fennmaradhatott. E társulás cserjeszintjének ismertebb képviselői az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa), a mogyoró (Coryllus avellana), a fagyal (Ligustrum vulgare), a kecskerágó (Euonymus europaeus )stb. A gazdag lágyszárú flóra érdekesebb fajai a debreceni csormolya (Melampyrum nemorosum), az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a tavaszi kankalin (Primula veris), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a gyöngyvirág ( Convallaria majalis), a foltos kontyvirág (Aurum maculatum), az odvas keltike (Corydalis cava), a salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), stb.
Az Alföld flóravidékének természetvédelmi szempontból és a biodiverzitás megőrzésének szempontjából is fontos része a Debreceni Nagyerdő.