Tűlevelű fák és cserjék gyűjteménye
A nyitvatermők a növényvilág különleges képviselői. Bár nem kápráztatnak el minket színes és illatos virágaikkal, de többségük télen is zöld leveleivel, különleges alakjával, tobozaik formagazdagságával, és sok esetben gigantikus méreteikkel csodálatot ébresztenek bennünk. Szinte alig akad olyan kiskert vagy városi park, ahol valamelyik képviselőjüket ne láthatnánk. Iskolai botanikus kertünk nyitvatermő gyűjteményében számos ázsiai, afrikai, amerikai és európai elterjedésű nyitvatermő taxonnal találkozhatunk. Közülük néhány karakteres, vagy ritka növény külön is említést érdemel. A csoport legősibb képviselői a ginkgo-fák vagy páfrányfenyők, tudományos nevükön /Ginkgo biloba/. E kelet-ázsiai származású faj fénykorát a földtörténeti középkorban élte, az újvilági fenyőkkel összehasonlítva sok ősi bélyeget hordoz.. Legyezőszerű, villás elágazású levelei és sárga húsos réteggel körülvett kőmagja van. Ezt a matuzsálemi kort megélő ősi nyitvatermőt elegáns megjelenése, a belőle nyerhető ginkgo-sav sokféle gyógyhatása, és a hozzá fűződő mítoszok miatt különleges tisztelet övezi hazájában és világszerte. A kertben található tű- és pikkelylevelű fák és cserjék zöme a toboztermők /Coniferopsida) népes osztályába tartozik. Fajokban leggazdagabb családok az ikermagvas fenyőfélék, az óriásfenyő-félék, és a ciprusfélék. A jegenyefenyők nemzetségéből jelenleg 38 faj található a gyűjteményben. Külön említést érdemel az Andalúzia hegyeiben élő, sajnos a fakitermelés miatt mára már erősen megfogyatkozott spanyol jegenyefenyő /Abies pinsapo/, melyet rövid, merev, az ágakat teljesen körbevevő tűlevelei miatt kolbászfenyőnek is neveznek. A Kolorádó-völgy és a Grand-kanyon impozáns megjelenésű jegenyefenyője a kéktűs kolorádófenyő /Abies concolor/. Szahalin szigetének olykor kemény teleit is jól viselő szahalini jegenyefenyő /Abies sachaliensis/ is a ritkább örökzöldek közé tartozik. A lucok nemzetségének gyűjteményekben is ritkán látható fajai a himalájai hosszútűs luc /Picea smithiana/ és a szoknyaszerűen terpeszkedő kínai luc /Picea asperata/. Gazdagnak mondható, botanikus kertünk erdei fenyő gyűjteménye is. Szépségével és termetével egyaránt kiemelkedik közülük a himalájai selyemfenyő /Pinus wallichiana/. Különleges ritkaságnak számít Észak-Mexikó és Dél-Kalifornia térségéből származó óriástobozú fenyő /Pinus coulteri is. A feketefenyők ázsiai képviselője, a japán feketefenyő /Pinus thunbergii/mellett, Mongol, Dalmát és pireneusi feketefenyővel is találkozhatunk. Európa déli felének ernyő formájú fenyője a Mandulafenyő /Pinus pinea/, szintén megtalálható itt. A Diószegi Sámuel Botanikus Kertbe elsőként telepített fák a cédrusok voltak. Az itt található 4 faj eredeti areáját tekintve Kis- és Közép-Ázsiából ill. a Himalájából származik. Az eltelt évek alatt komoly méretűvé növekedtek. A nemzetség valamennyi mérsékeltövi képviselője megtalálható a kertben. Szemet gyönyörködtetőek az aranyló himalájai cédrus /Cedrus deodara ,Aurea,/ tavaszi friss hajtásai. A tobozosok /Coniferales/ rendjének legtermetesebb képviselői az óriásfenyő-félék családjából kerülnek ki. Legismertebb közülük a Kaliforniából származó hegyi mamutfenyő /Sequoiadendron giganteum/, mely 22 m-es magasságával kertünk legmagasabb fája és a tengerparti mamutfenyő a /Sequoia sempervirens/ Ugyanennek a családnak Kínában élő széles tűjű fenyőfaja a kínai szúrósfenyő /Chunninghamia lancoelata/ és Japán Honsu szigetéről származó japán ernyőfenyő /Sciadopithys verticellata/ is. A fenyőgyűjteményben több ritka ciprusfaj is megtalálható. A gyantás ciprusok nemzetségének nagytermetű képviselője az amerikai származású gyantás ciprus /Calocedrus decurrens/. A hamisciprusok közötti szépségverseny győztese lehetne az óriás csüngő ágú hamisciprus /Chamaecyparis lawsoniana , Robusta Pendula,/ de megjelenési formáját tekintve hasonló habitusú az ugyancsak Amerikából származó nutka álciprus /Chamaecyparis nootkatensis/, és a kékes oregoni hamisciprus /Chamaecyparis lawsoniana ,Glauca,/. A valódi ciprusok közül a kínai ciprus /Juniperus chinensis fajtáit emelném ki. A tűlevelű gyűjtemény gazdag választékát áltiszafák /Cephalotaxus/ és tiszafák /Taxus/ ritka fajai is fajták színesítik. Az itt felsorolt örökzöldek mellett lomhullató fenyők /Taxodium, Metasequoia, Larix/ és még számtalan ritka toboztermő nyújt különleges élményt a kertbe látogatók számára.
Lombos fák és cserjék gyűjteménye
Botanikus kertünk növényanyagának hangsúlyos részét képezi a mintegy 900 taxont számláló lombos fák és cserjék gyűjteménye. A zárvatermő virágos növények megjelenésének és széleskörű elterjedésének evolúciós indítéka feltehetően az utódokat hordozó magvak védelmének megszervezése volt,.A földtörténeti középkor alsó kréta időszakában megjelenő teljes virág a népes állatcsoportokkal kialakított koevolúciós kapcsolatok révén a magképzés folyamatát és a magok elterjesztésének lehetőségét rendkívüli módon segítette. Ennek az evolúciós fejlődésnek az eredménye tükröződik a ma élő, mintegy 250000 fajt számláló zárvatermő növények hallatlanul nagy változatosságában.
A Diószegi Sámuel Botanikus Kert teljes lomblevelű gyűjteményének áttekintése a terjedelem korlátai miatt lehetetlen. Amire itt vállalkozhatunk, az csupán egy-két ritka növénycsoport néhány képviselőjének képpel illusztrált bemutatása. A virágos növények ősi bélyegeket hordozó legismertebb családja a liliomfafélék (Magnoliaceae) család. Fajaik többsége ázsiai és amerikai elterjedésű. A botanikus kertünkben található 20 faj és fajta közül a húspiros virágú /Magnolia x soulangiana/ hybridváltozatot mutatom be. Fejlődéstörténeti rendszer szerint folytatva a bemutatást, a mindössze néhány fajt számláló fűszercserjék (Calycanthaceae) családból a floridai fűszercserjét /Calycanthus floridus/ emelném ki. Bordó vagy barnásvörös szirmai nemcsak látványosak, hanem leveleikkel együtt erősen fűszerillatúak. A borbolyafélék (berberidaceae) családjának legszebb örökzöld képviselőit a mahonia nemzetségben találjuk. Őszi lombszínével és hamvas termésével a kínai mahónia /Mahonia bealei/ rendkívül mutatós. Egy nagyon ritka család tagja a küllő hárs /Euptelea polyandra/.A küllőhársfélék (Eupteleaceae ) családhoz mindössze két faj tartozik, melyek ÉK-Ázsia és a Himalája térségeit lakják. Kína, Japán és Korea a hazája a varázsmogyorók (Hamamelidaceae) családjába tartozó japán varázsmogyorónak /Hamamelis japonica/.Közeli rokonságába tartozik a szintén kelet-ázsiai elterjedésű díszmogyoró /Corylopsis spicata/is. A botanikus kertben található tölgyek gazdag gyűjteményéből az USA déli részein előforduló Mocsártölgyet /Quercus palustris/ emelném ki. A nyírfélék (Betulaceae) családjának gyertyánok nemzetségéhez tartozik a Kínában honos /Carpinus tschonoskii/,mely Európa és Ázsia más gyertyán fajaitól eltérően nem sárgára, hanem pirosra színeződik ősszel. A Lepényfafélék (Cesalpiniaceae) tavasszal virágzó képviselője a kínai júdásfa /Cercis chinensis/, melynek legfőbb jellegzetességét a törzsönvaló, un. kauliflor virágzás mutatja. A vöröses-barnára színeződő levelei és nyárvégi dús virágzása teszi látványossá a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó kelet-ázsiai ritka szömörce fajt /Rhus potaninii/. A már említett tölgyek mellett másik kiemelkedő gyűjteménye kertünknek a juharfélék családjának (Aceraceae) képviselői. Ebből a csoportból mindenképp kiemelést érdemel a gyűjteményes kertekben csak nagyon ritkán látható nikkói juhar /Acer maximowiczianum/ és a japán ujjas juhar /Acer shirasawanum/. Az őszi kert legfőbb látványosságát a színesedő juharok mellett a kecskerágók jelentik. Közülük is legszebben színesedő faj a kínai származású szárnyas kecskerágó /Euonymus alatus/.Ázsia és Amerika dendroflórájában egyaránt megtaláljuk a Cornaceae családjának képviselőit, a somokat. Botanikus kertünk legszebb virágzó bokrai között feltétlenül említést érdemel a kínai csillagvirágú som /Cornus kousa/.Kúszó örökzöld lomblevelű az amerikai származású Bignonia cserje , melyet csak kivételes esetben láthatunk élőgyűjteményekben. Végezetül a Verbenaceae család érdekes képviselőjét, a Bodinier lilabogyót /Callicarpa bodinieri/ említeném.Késő őszre bogyószerű termései püspöklilára színeződnek. E néhány növényritkaság felvillantásával, talán sikerült érzékeltetni a lombosok gyűjteményének sokszínűségét, gazdagságát. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy a honlapunkat látogatókban vágyat ébresszünk a Diószegi Sámuel Iskolai Botanikus Kert meglátogatására.
Bambuszok
Hidegtűrő bambuszfajok honosítási kísérlete a Diószegi Sámuel Botanikus Kertben
Botanikus kertünkben az első bambusztelepítések 1988-ban kezdődtek. A tudományos érdeklődés indítékát az adta, hogy hazánk növénygyűjteményeiben ekkor még csak néhány bambusz faj volt fellelhető. Ezek jórészt adományként kerültek a különböző kertekbe, származási helyük, rendszertani nevük bizonytalan és sok esetben téves volt. A beszerzés forrásainak felkutatását, a kapcsolódó szakirodalom tanulmányozása és a külföldi tanulmányi utak együttesen teremtették meg és biztosítottak lehetőséget arra, hogy botanikus kertünkben egyre több bambusz faj honosításával próbálkozzunk.1990-től az Európai Bambusz Szövetség tagjaként a bambuszok száraz kontinentális klímához való adaptációját vizsgáljuk. A bambusz a legtöbb növényhez hasonlóan talajreakció igénye szerint un. amfitoleráns típusú, azaz savanyú és gyengén alkalikus talajon egyaránt jól fejlődik, amennyiben produkciójához a megfelelő szerves anyag rendelkezésre áll. Úgy tűnik, a talajadottságoknál fontosabbak a klimatikus tényezők. 10 éves megfigyelés tapasztalata, hogy az évszakok elveszítik klasszikusan leírt karakterüket, ami azzal jár, hogy a periodikus változások helyett a hőmérsékleti változásokban és a csapadékeloszlásban is az epizodikusság érvényesül. Különösen a téli hónapok teszik próbára növényeinket, amikor az egymást követő napok hőmérsékleti különbsége akár a 20 °C is meghaladja, vagy amikor hideg, hótakaró nélküli a tél. Botanikus kertünk klímája jelentősen eltér e növények eredeti termőhelyének és a világ más részein bambuszhonosításra igénybe vett földrajzi helyek időjárási viszonyaitól. A már több mint 10 éve tartó megfigyeléseink a különböző fajok hideggel és szárazsággal szembeni rezisztenciája mellett az alkalmazkodóképesség újabb aspektusaira irányítják a figyelmet. Ma már több mint 100 fajról bebizonyosodott, hogy ellenálló képességük alkalmassá teszi őket Közép-Európa kontinentális teleinek elviselésére.. A Diószegi Sámuel Botanikus Kert bambuszhonosítási tevékenysége jelentős mértékben segítette mind a közgyűjteményekben, mind pedig a magán kertekben a bambusztelepítések sikerét. A kert mintegy 80 fajt számláló gazdag bambuszgyűjteményében főként a Phyllostachys, Semiarundinaria, Sasa, Bashania, Hibanobambusa, nemzetségek fajai dominálnak.
Írta, fényképezte: Tihanyi György